Igen, hogy a nyuszikás viccet idézzem, én így szállok le a (városi túra)bicikliről.
október 2013 havi bejegyzések
324 – Régi szoknya nem öreg szoknya
Nos, ezt konkrétan az anyósomtól örököltem, aki a méretből ítélve valószínűleg a nyolcvanas évek végén hordhatta. Nem is szoktam sokszor felvenni, de mára jó ötletnek tűnt.
A kabát viszont a kedvenc átmeneti darabom, úgyhogy további összeállításokban is várható.
325 – Másenyka, galambocskám, izzítsd be a szamovárt
Szabad péntek nemszabad szombattal, én meg teljes bábuskai díszben, éktelen vigyorral tetyegetek-vetyegetek.
(A fotó ráadásul közvetlenül arckrémezés után készült. Gyanítom ugyan, hogy még tudnám fokozni, de egyelőre maradjunk ennyiben.)
326 – Amikor elszalad a ló
Minél kókadtabb az időjárás, annál nagyobb a késztetés arra, hogy vasvillával hányjam magamra a piros holmikat. Néha ellenállok ennek a késztetésnek, néha pedig, mint alább is látható, nem.
Ehhez az öltözékhez nyilvánvalóan tízévesnek kéne lenni, na és. Remélem, legalább megmosolyogtatok vele az utcán néhány embert, az is valami.
327 – Még mindig fekete-piros
Ezt a ruhát majdnem tíz éve varrtam, és még mindig elő-előmászik a szekrényből…
328 – Helyszínváltás
Megtaláltam a lakásunk egyetlen nemtarka felületét, ami egy szekrény. Nézzük, mi sül ki belőle.
A kép egyébként azt a címet is viselhetné, hogy “a mellényszezon kezdete”.
329 – Ez a nap (sem) más, mint a többi
… már persze azt a részét leszámítva, hogy túlméretes háziruhában ténfergek itthon, és új helyszíneket próbálok keresni a selfie-jeimhez.
Egyelőre még mindig a teraszajtónál, aztán majd meglátjuk.
330 – Kéken, barnán, hazafelé
Azt hiszem, a címmel már mindent elmondtam. Én meg az útitáskám. Matchy-matchy.
331 – Jobb későn, mint soha
Egy nap késésben vagyok, nem volt wifi. Mindenesetre tegnap, szombaton így néztem ki:
Rémes, de a jelek szerint akkor sikerül az egyik legjobb fotót összehoznom, mikor egy ferences kolostor vendégszobájában állok a fürdőajtó előtt, a fényképezőgép meg egy füzetlapnyi ablak párkányán van. Szégyen.
(Sajnos itthon minden falunk tarkabarka, ezért választottam helyszínnek a teraszajtót. Nem volt a legjobb ötlet.)
332 – Kéken, barnán, úton
Díjnyertesen rossz fotó, de nincs időm másikat csinálni – vizsgáztatni, majd víkendezni megyek. Kétéltű ruházat mindkét célra, kékben meg barnában.
333 – Batikvirágok
Ősszel a divatlapok mindig azzal vigasztalják a nőket, hogy a nyári ruhákat vastag harisnyával meg csizmával/bakanccsal, kardigánnal, sállal októberben, sőt még novemberben is fel lehet venni, ha valaki nagyon akarja.
Én általában nagyon szoktam akarni.
334 – Lila, vaku
Ma többé-kevésbé sötétben indultam, teljesen sötétben érkeztem – nos, a lenti kép a legjobb érv amellett, miért nem használok vakut. Semminek sincs természetes színe, az én arcom meg úgy néz ki, mint egy álmosságtól feldagadt lapótya.
Mindegy, azért dokumentációnak itt van:
A színkombinációról meg itt egy nappali közeli, amin látható a sál, a pulcsi, a szoknya, a táska meg a sapka is.
Jelentős különbség.
Hónapzáró – Szeptemberi tanulságok
Nos, már egy hónapja blogolom be, hogy mit veszek fel mindennap, ideje valamiféle következtetések levonásának is.
Elsőre: a projekt meglepően hasznos. Fegyelmezettebben és változatosabban vagyok kénytelen ruházkodni, nagyobb a körforgás a holmijaim között, és könnyebben ki tudom szúrni, mi az, amit egészen biztosan nem érdemes megtartanom. A reggeli “tele a szekrény, de nincs egy rongyom se” akciók helyett kénytelen vagyok előre tervezni, és a végeredménnyel eddig csak kevésszer voltam elégedetlen.
Arra is kénytelen voltam rájönni, hogy az előre tervezést úgy tudom legjobban megoldani, ha vasárnap délután megnézem a jövő heti időjárást, aztán előszedegetem a cuccokat. Nem minden napra előre egy teljes tetőtől-talpig öltözéket, hanem olyan lehetséges darabokat, amelyek jól kombinálhatók egymással. Az e heti adag például így néz ki, ni:
Ebből valószínűleg nem veszek fel majd mindent, de akkor is, készen állok bármilyen változásra meg változtatásra.
Eddig voltak az előnyök, most jönnek a hátrányok is.
A ruhatárammal kapcsolatban kénytelen voltam rájönni arra, hogy nyomasztóan sok a szürke meg fekete holmim, és az egymástól csak a szín meg szabás árnyalataiban különböző ruhadarabom. Emellett tele a szekrény olyan holmikkal, amiket nehéz változatosan hordani. Bármennyire kedvelem is az egyberuháimat, nem adnak sok lehetőséget a variálásra, ezzel még lesz gondom.
Sok az olyan kombinációm is, ami szigorúan nézve “too matchy-matchy”, de ezen nem nagyon akarok változtatni. Tudom, hogy olcsó megoldás, de hát akkor is ez vagyok én, kék harisnyához kék kabát, piros cipőhöz meg piros póló, és így tovább, az utolsó sapkarózsával bezárólag. Lesz ez még így se.
Mindenesetre egy hónap lement, még tizenegy van hátra, folytköv.
335 – Dögunalom
Valami okból ez az összeállítás csak a fejemben működött, a valóságban ásítozni támadt kedvem tőle, de már késő volt, hogy átvariáljam.
Talán más cipővel? Vagy több színnel, nem ilyen bánatosan egyenletes sárbarnában?
Minden nap más - mindennap más 