Nos, már egy hónapja blogolom be, hogy mit veszek fel mindennap, ideje valamiféle következtetések levonásának is.

Elsőre: a projekt meglepően hasznos. Fegyelmezettebben és változatosabban vagyok kénytelen ruházkodni, nagyobb a körforgás a holmijaim között, és könnyebben ki tudom szúrni, mi az, amit egészen biztosan nem érdemes megtartanom. A reggeli “tele a szekrény, de nincs egy rongyom se” akciók helyett kénytelen vagyok előre tervezni, és a végeredménnyel eddig csak kevésszer voltam elégedetlen.

Arra is kénytelen voltam rájönni, hogy az előre tervezést úgy tudom legjobban megoldani, ha vasárnap délután megnézem a jövő heti időjárást, aztán előszedegetem a cuccokat. Nem minden napra előre egy teljes tetőtől-talpig öltözéket, hanem olyan lehetséges darabokat, amelyek jól kombinálhatók egymással. Az e heti adag például így néz ki, ni:

Ebből valószínűleg nem veszek fel majd mindent, de akkor is, készen állok bármilyen változásra meg változtatásra.

Eddig voltak az előnyök, most jönnek a hátrányok is.

A ruhatárammal kapcsolatban kénytelen voltam rájönni arra, hogy nyomasztóan sok a szürke meg fekete holmim, és az egymástól csak a szín meg szabás árnyalataiban különböző ruhadarabom. Emellett tele a szekrény olyan holmikkal, amiket nehéz változatosan hordani. Bármennyire kedvelem is az egyberuháimat, nem adnak sok lehetőséget a variálásra, ezzel még lesz gondom.

Sok az olyan kombinációm is, ami szigorúan nézve “too matchy-matchy”, de ezen nem nagyon akarok változtatni. Tudom, hogy olcsó megoldás, de hát akkor is ez vagyok én, kék harisnyához kék kabát, piros cipőhöz meg piros póló, és így tovább, az utolsó sapkarózsával bezárólag. Lesz ez még így se.

Mindenesetre egy hónap lement, még tizenegy van hátra, folytköv.