A nyelvújítás szóalkotási módszerei közül az egyik legviccesebb a szóelvonás/szócsonkítás, amikor mindenféle bátor emberek összevissza metélték a szavakat, lényegében csak úgy érzésre. Így csapták le a “címer” szó végét is, hogy aztán ebből megszülethessen a “cím”.

Mindezt csak azért vezettem elő nektek, mert végre huszonbejerem (igen, ez is azt jelenti, amit sejtetek, a jövőben kitartóan használni is fogom Bugát Pál ragyogóan használhatatlan szóalkotását – még el is magyarázom, ha van rá igény) év után lett nekünk háztábla.

De még milyen, huhh, Szilágyiék gyártották le rendelésre anyósomnak, és mi kaptuk meg névszületésnapokra. És rajta van a háztartás összes macskája.

Azt már nem tudom, melyik Poci és melyik Maci, de Lóci nyilván az a dagadék, aki a fáról lóg.

Na akkor ezzel le is buktam, hogy konkrétan milyen cím alatt esz engem a penész, de hát ilyen ez a popszakma. Ne dobjátok be az ablakunkat, mert kiszöknek a szőrös dögök, aztán hajkurászhatjuk őket, és én már nem mászom olyan frissen fára, mint régen.