Ma reggel arra ébredtem, hogy Poci a fejem fölött áll az ágytámlán, és elragadtatottan csámcsog. Inkább nem néztem meg, min csámcsog, ehelyett kigurultam az ágyból, és elindultam a bútorszövet-morzsák szőnyegén a fürdőszobába.
A mostanihoz hasonlatos projektek (ha nem figyeltetek volna ide az elmúlt napokban, már a második kanapénkra gyártok éppen huzatot) egyik sajátos következménye, hogy nekem ugyan tele a szekrényem mindenfélével, de épp csak az őtözködős bloggerség programja nem műxik igazán jól, ami persze érthető is, ki a fene akar báli belépőben habuckálni a morzsálódós bútorszövetek között? Mindenesetre ma, némiképp elszégyellvén magamat, tettem egy kis erőfeszítést, hogy ne úgy fessek, mint egy elszalasztott. Remélem, értékelitek.
Most pedig visszadödörgünk a ficnik és foncsikák közé, mert ehhez a melóhoz holnap estére adtam magamnak leadási határidőt, és még csak ott vagyunk, ahol a part szakad.
A hajammal, hogy elébe menjek az esetleges kérdéseknek, nem történt semmi, csak megmostam, most pedig hagyom száradni. Mielőtt felrobbanna, így néz ki.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2019/07/11 at 08:15
A hűvös fej meg jól is jöhet a kanapéhoz. 🙂
mák
2019/07/11 at 09:45
Azóta már felrobbant. 😀
Zsuzsi
2019/07/12 at 14:09
Pusztán azért, meg megszáradt, vagy a kanapénak is volt benne szerepe? 😀
mák
2019/07/12 at 16:11
Simán elég neki, ha hagyom megszáradni…
Zsuzsi
2019/07/12 at 20:03
Azt tudom, csak gondoltam, hogy most a kanapé is közrejátszhatott az explozió mértékének növelésében… 😀
vica57
2019/07/11 at 09:43
Egy kicsit a kanapéhoz öltöztél 🙂
mák
2019/07/11 at 09:46
És még egy sárga kardigánt is felvettem, mert fázom kicsit. 🙂