Akár 34 fok is lehet máma, úgyhogy miközben mások ujjongva szedegetik elő a spagettipántos micsodácskákat, én a paplanruhákat szedegetem elő, desőt már további paplanokkal is szemezni kezdtem a szekrényből, hogy milyen jó kis nyári hacuka lenne belőled, te.

Egyéb híreink nemigen vagynak, már azt leszámítva, hogy reggel a takarítónő érkezik, délután a húgom, este (bár inkább éjjel) a Repülő Kutató, a lakás fut, nekem rosszháziasszonyi és rosszesszéírói lelkifucim van, a macskák pedig úgy gondolták, ők is beszállnak a rendrakásba, és ennek épp olyan eredményei lettek, mint amilyeneket simán el tudtok képzelni. Na nem baj, kicsikéim, nyolckor megérkezik Attiláné*, aztán mikor előveszi a porszívót, ti olyan hirtelen sirültök be az első mancsraeső kanapé alá, mintha meteoreső jönne.

Reméljük, legalább az az egy nem lesz. Mármint meteoreső.

U. i.: Meteoreső épp nincsen, de azért keményen dolgozik azon a zuniverzum, hogy az se legyen egyszerű, ami egyébként az lenne. Attiláné és a húgom egyaránt kocsival jön, az utcában szoktak parkolni. Na mikor kezdik aszfaltozni az utcát, na mikor? (És tegyük hozzá mindehhez, hogy ma jön a kukáskocsi is. Ez, hogy úgynevezett understatement-t alkalmazzak, nem egy túl széles utca.)

* Ő a takarítónő. Egyébként Mónika.